20.

A hosszas eszmecseréjük után, amit Baekhyunnal folytatott, úgy engedtük Lu Hant az útjára, pontosabban készülődni a randijára, hogy majd legalább egy smst dob, hogy mégis mi lett a vége. Baekhyun arra volt kíváncsi, hogy sikerült-e Chanyeolnak ágyba csalni Lut, én pedig inkább arra, hogy nem akarta-e meglincselni azért, mert helyettem ő ment el a randira... Ezzel nem is lett volna semmi baj, de másnap délután se volt egy kicseszett üzenetem sem, egyik nyavalyás alaktól sem! Szinte ötpercenként oldottam fel a telefonomat és nyitottam meg hol a messengert, hol az üzeneteket, hátha csak nem vettem észre, hogy Lu Han üzent, de csalódnom kellett. Lu Han szart a fejemre. Ja, és Chanyeol is.

 - Oh Sehun, kezdek féltékeny lenni, bár nem tudom, hogy a telefonodra, az exedre vagy a volt szeretődre kellene annak lennem... - puffogott Baekhyun az ágyban, mire odébb hajítottam a telefont és csókot kértem tőle, közel hajolva hozzá - Ennyivel nem vagyok elintézve, ugye tudod...
 - Tudom és ne haragudj, csak aggódok...
 - Mindkettő nagyfiú, nem értem, hogy mi a francot aggódsz értük - kelt fel hisztisen és elvonult a fürdőszobába.

Még hallottam, ahogy elkezdi feltölteni a fürdőkádját vízzel, így gondoltam, hogy akkor már kössük össze a kellemeset a hasznossal és utána indultam, hogy fürödjünk együtt, de mikor átléptem a szoba küszöbét, meghallottam azt a bizonyos hangot. ÜZENETEM JÖTT! Lóhalálában vetődtem vissza az ágyra, nem törődve Baek hívogató kiáltásaival, helyette hatalmas vigyorral a képemen nyitottam meg az egyetlen képből álló üzenetet és úgy vágódtam be Baekhyun után a fürdőbe.
 - Ezt nézd! 

A képébe nyomtam a telefonomat, rajta a kinagyított képpel, amit Lu csinált törökülésbe egy ágyon ülve, kacsintva, enyhén csücsörítve. Jól látszódtak az este nyomai a bőrén, na meg nem volt nehéz észrevenni a fedetlen testén a lila foltokat, lévén csak az ölét takarta el egy fehér takaró, a háttérben pedig felfedeztem egykori szeretőm és jó barátom alakját, amint kiterülve, de szerencsére betakarva feküdt. A következő fotó már Chanyeol hátáról készült, amin véresre karmolt csikarások húzódtak, plusz a nyaka is gyönyörűen festett...

 - Remélem megnyugodtál - nyomott csókot vigyorogva Baekhyun a számra, majd kivette a telefont a kezemből, letette a mosógépre és vetkőztetni kezdett - Eztán ha bármelyik, akár csak rád mer nézni, kicsinálom. Komolyan. Mondd meg nekik.

Mosolyogva vontam csókba a féltékeny hisztis fejét, mire csak átölelte a nyakamat, tovább mélyítve a csókunkat, hogy aztán ledobálva a ruháinkat, elmerülhessünk együtt a kellemesen forró vízben.

Megnyugtatóan, mégis gyanúsan csendes volt az elkövetkező másfél hét, ami a randi után telt el, ugyanis senki felőle nem hallottam semmit. Lu Hantól vártam volna egy kis beszámolót, viszont az, hogy Chanyeol nem keresett, kárpótolt kicsit Lu kimaradásért is, bár remélem nem kell mondanom, Baekhyun volt a legboldogabb, amiért egyik sem jelentkezett. Abbamaradtak a féltékeny kis kitörései és olyan szinten vált kezes báránnyá, hogy öröm volt vele lenni. Na, nem mintha amúgy nem lett volna az, de értitek. Nyugodt lett az életem, egyet leszámítva. Beszéltem a szüleimmel a minap és rávilágítottak a tényre, hogy nem áll szándékukban eltartani a puccos kis seggem tovább, ugyanis tanulni már nem tanulok, de jelenleg munkám sem volt... 

 - De anya, mi szükség erre... - nyavalyogtam a telefonba, Baek pedig érdeklődve hallgatta, hogy min is vitázok drága szülőanyámmal - És ha tanulnék még valamit? Valami tanfolyam vagy a tököm se tudja, keresek valamit! - úgy kapaszkodtam az utolsó rohadt szalmaszálba is, ahogy tudtam, csak munkába ne kelljen állnom, valahogy nem volt kedvemre...

 - Elég volt fiam, te is tudod, hogy valamit kezdened kell magaddal, bőven elég, hogy ingyen laksz nagymamád régi lakásában, isten nyugosztalja, amit mi újítottunk fel neked. 

 - Anyaaa...

 - Nem. 

Ezzel zárult le rövid, egész pontosan több, mint húsz perces telefonbeszélgetésünk, aminek a végére Baekhyun már fuldokolva kacagott az ágyamon.

 - Teee, te csak hallgass el! - mutogattam rá ujjal, mire még jobban visítani kezdett - Felejts el...

 - Ugyan már, mi bajod a munkával? Legalább olyat keresnél, amihez értesz és szereted is, aztán semmi bajod nem lenne az égegyadta világon - törölgette meg a nevetéstől könnyes szemét.

 - Mondod ezt te úgy, hogy ott a szakma a kezedbe és te legalább jó helyre tetted a csinos kis seggedet...

Bizony, egyetlen szerelmem új munkát kapott, nem is akárhol. Baekhyun nemrégiben felmondott abban a kis éjszakai bárban, ahol néha beugrós pultos volt és felvették egy színvonalas fodrászüzletbe. A bökkenő csak annyi volt, hogy Baek piszok jó fodrász volt, én meg csak... Oh Sehun vagyok, a szekrényem mélyén egy sima közgazdász diplomával, meg a kínai nyelvvizsgámmal és pont. Nem akartam én közgazdász lenni, mentsen tőle az ég is!

 - Fene azt a kényelmes kis pi...

 - Baekhyun, ne kezdd már te is! - nyavalyogtam toporzékolva a szobámban, a szekrényem előtt állva.

 - Akkor kezdj magaddal valamit!

Kész, többszörösen le lettem szólva, szóval muszáj volt kitalálnom valamit, amit az elkövetkezendő időszakban munka néven csinálni akarok, mert nem csak az anyám, de még Baekhyun is lehurrogott a picsába. Az orrom alatt morogva feküdtem hason az ágyamra és felnyitva a laptopomat, állásajánlatokat kezdtem keresgélni. De mit is keresek tulajdonképpen? Ilyen-olyan szakmunkásokat kerestek ezerrel, de én egyik sem vagyok, szóval tovább. Felugrottak különféle ügynökségek is, de a fene se akar idol lenni, szóval megint csak átugrottam ezeket. Baekhyun érdeklődő tekintete szintén a képernyőre szegeződött, ahogy mellém telepedett, de csak hümmögött, mikor megnyitottam valamit. 

 - Pincér? Sehun, ne röhögtess, az nem a te idegzetednek való... - csóválta a fejét - Csak képzeld el, rendel valamelyik hülye valamit, te képes lennél a fejére borítani a rendelését. Ne is nézegesd.

 - Oookééé... - sóhajtottam unottan, mikor valami igencsak megakasztotta a figyelmemet - És ehhez mit szólsz?

Nézegette ő is egy darabig a hirdetés szövegét, majd elvette a gépemet, hogy egy üres dokumentumot nyisson, amit azonnal elmentett " Oh Sehun önéletrajz" néven.

Baekhyun már kb. fél órája nyüstölt, ahogy rám aggatta az öltönyömet és beállított a tükör elé. Itt-ott igazított a ruha anyagán, átkötötte a nyakkendőmet, kipakolta az ingeimet és úgy nézegette hozzám őket, mintha valami jó boltba lenne.

 - Képzeld el, tök menő lennél recepciósként! Minden nap ilyen dögciben járhatnál és fontos lennél a szállodában és mindenkinek te adnál tájékoztatást!

Baek szemei csillogtak az örömtől, az enyémek már kevésbé, miután elküldte az önéletrajzomat, értitek, ő az enyémet egy közeli szállodának, akik nappalos munkavégzésre kerestek recepcióst. Gondoltam, mi baj lehet, fogadni a vendégeket meg eltelefonálgatni velük, annyira nem megerőltető dolog, aztán vagy bejön, vagy nem. Maximum ha megunom, lelécelek, olyan Oh Sehun módra, persze ezt Baekhyunnak a világért sem említettem volna meg, még a végén a fejemet vette volna.

 - Figyelj, még csak most küldtük el azt a tetű emailt, mi esélye van annak, hogy rögtön hívnak? - hessegettem el a kezét, amiben egy újabb inget tartott, amiről azt se tudtam, hogy egyáltalán van olyanom. Honnan a francból szedi ezeket elő? - Hallod, az mi a kezedbe?

 - Egy bordó ing, mégis mi a tökömnek tűnik? Yah, Sehun-ah! - kiabált rám dobbantva a lábával, én pedig jobbnak láttam tűrni a próbababa szerepét, egészen addig, amíg meg nem csörrent a telefonom, Baekhyun pedig morcosan nyújtotta át a készüléket, hogy kivonulhasson utána a szobából.

 - Hallo? - szóltam bele, miután egy számomra ismeretlen szám csörgetett.

 - Oh Sehun? - szólt bele egy női hang - Itt Jung Sooyeon, a Metro Hotelből telefonálok, az imént kaptuk meg az önéletrajzát emailben és érdeklődnék, hogy mikor lenne önnek megfelelő egy személyes elbeszélgetés? Akár már a héten keríthetnénk rá sort...

Eszem-faszom megáll, de komolyan.

 - ... és te persze nem hittél nekem, mert minek is hinnél nekem, ahh komolyan, Sehun-ah, veszett dögös vagy így. Ha a csaj rád mozdulna, őt is megölöm, ha pasi, azt is.

Baekhyun az utolsó simításokat végezte a külsőmön, miután még aznap délutánra lebeszéltem azzal a csajjal egy állásinterjút. Saját stylist-fodrász-sminkmesterem kicsinosított, belőtte a hajam, felöltöztetett, de olyan normálisan dögösen, majd búcsúcsókkal útnak indított és a lelkemre kötötte, hogy azonnal telefonáljak, hogy mi volt, majd a másik irányba indult el a lakás elől. Velem akart jönni, de végül őt behívták egy gyors munkára, hisztis kliens őt akarta, aztán nem volt mit tenni, be kellett mennie. 

Előkaptam az öltönyöm zsebéből a cigarettámat, hogy rágyújthassak azon a pár perces úton, amíg odaérek a szállodába és átgondolhassam az életemet addig. Mi a francot fogok mondani, mit akarok én ott? Anyám hisztizik, hogy dolgozzak? Kell a munka, hogy ne legyek csóró? Passz, de majd adja magát a helyzet, gondolom. Azt nem mondom nekik, hogy ez álmaim munkája, elvégre azt se tudom, mi fán terem a recepció, de majd meglátjuk, mit alakul ki ebből. Ráérősen szedtem a lábaimat, ugyanis Baekhyun jóval hamarabb elindított a megbeszél fél négy előtt, így még belefért egy cigaretta a szálloda előtti teraszon, mielőtt beléptem volna az épületbe. Fél szemöldökömet felvonva kezdtem szétnézni az épületbe, megigazítva a nyakkendőmet és úgy vártam, hátha valaki észreveszi, hogy bejöttem, de nem telt sok időbe, mikor egy nálam alacsonyabb lány lépett elém.

 - Oh Sehun? Én lennék Sooyeon, de kérlek, hívj Jessicának - hajolt meg előttem, mire elmosolyodtam.

 - Igen, én lennék Sehun - hajoltam meg én is köszönésképpen, majd Jessica intett a jelenleg a recepción belül álló lánynak.

 - Kávét? 

 - Kérek, köszönöm, cappuccinot, minden nélkül.

 - Krystal, kérlek csináld meg nekünk, addig mi elbeszélgetünk Sehunnal.

Nos, a cappuccinot éppen sikerült megvárnom, ugyanis ez az elbeszélgetés annyiból állt, hogy Jessica ledarálta, mi is lenne a feladatom, ha engem vesznek fel és komolyan olyan gyorsan elmondta, hogy még a koffeinemett is alig érkeztem meginni, de már végeztünk is a beszélgetéssel. Nem kerteltem neki, úgy éreztem, hogy lazán bevallhatom, nem konyítok a recepcióhoz, de azért lássuk be, minimálisan érdekel, munka híján vagyok és bármikor kezdhetek, ő pedig felvázolta, hogy a vendégekkel mi dolgom lenne és hogy őszinte legyek, nem tűnt vészesnek. Még kedvet is kaptam hozzá, esküszöm! Végül annyiban állapodtunk meg, hogy pár napon belül visszahív és értesít a vezetőség döntéséről. Ez aztán lazán ment! Gyorsan lerendeztem Baekhyunnak a tájékoztató jellegű telefont, miszerint végeztem, simán ment és épp haza tartok, mikor olyat láttam meg az utca túloldalán, hogy majdnem kiesett a kezemből a mobilom.

 - Most leteszem, otthon várlak, rendelek neked olyan szar trópusit. Szeretlek - daráltam le, majd kinyomtam a felháborodott Baekhyunra a telefont és gyors léptekkel vágtattam át a zebrán, még időben, ugyanis pont a figyelmem tárgya, illetve tárgyai elé sikerült lépnem a járdára és csak csodálkozó tekintettel meredtem a párosra, akik kézen fogva sétálgattak.

 - Hát ti meg mi a jó eget csináltok itt együtt?

Eltátott szájjal pislogtam Chanyeol és Lu Han kettősére és nem tudtam, hogy min legyek jobban meglepődve. Azon, hogy együtt látom őket, hogy kézen fogva mászkálnak együtt fényes nappal egy igencsak forgalmas utcán vagy hogy mindkettő arcán olyan látványosan boldog vigyor ült, hogy kedvem támadt volna öklendezni tőlük.

 - Szia Sehun! - ugrott Lu Han a nyakamba, de azonnal lehámoztam magamról, hiszen nem vágytam bármilyen kontaktusra tőle.

 - Sehun - biccentett Chanyeol is egy tőle megszokott, tipikusan öntelt félmosollyal, én pedig csak megráztam a fejemet. Mi az anyám kínja van itt?

 - Még mindig nem vagyok ám képbe... - vettem elő a cigimet, hogy meggyújtva egy szálat moroghassak tovább. 

 - Beülünk egy kávéra valahova? Annyi mindent szeretnék mesélni - zsongott be Lu, mire felsóhajtottam és kikötöttem, hogy bubu teát akarok, de nem zavartatták magukat, ugyanis perceken belül a kedvenc teázómban ültünk, én pedig a kezembe szorongathattam a kedvencemet, miközben türelmesen vártam Lu "annyi mindent akar megosztani velem" meséjét.

 - Csupa fül vagyok - vettem a számba a szívószálat és szürcsölni kezdtem a teámat.

 - A lényeg röviden annyi, hogy neked és Baekhyunnak köszönhetően rájöttem, hogy Chanyeol nem is akkora fasz, mint amilyennek leírtátok - kezdte Lu.

 - Vagyis az lenne inkább a lényeg - vette át a szót Chanyeol, összefonva ujjait a Lu Hanéval - Hogy a kis akciótok miatt, mi még aznap éjjel lefeküdtünk és másnap elbeszélgettünk egy kicsit.

 - Ééééés? - vontam fel a szemöldököm érdeklődve.

 - Mivel én nemsoká hazarepülök Kínába a modell munka miatt, úgy döntöttünk, hogy Chanyeol is velem jön.

 - MI VAN? - köhögtem, ahogy félrenyeltem az italomat - Kínába mentek? Nem lenne egyszerűbb itt maradnotok? 

 - Ugyan, lásd be, nem lenne jó a környéken maradnom... - kacagott fel Chanyeol és ha azt vesszük, teljesen igaza volt. Konkrét kiépített örömfiú hálózata volt Seoulban, már ha egyáltalán ilyen létezik, de Yeolról van szó és igenis így volt! - Kiadom a lakást albérletbe és kész.

 - Azt a kurva...

Szájtátva hallgattam, ahogy ez a kettő elregélt egy kisebb történetet az elmúlt majdnem két hétről és valahol a szívem mélyén olyan nyugalom áradt szét bennem, hogy jobban ennél nem is alakulhatott volna az az elbaszott randi...

19.

(Nem volt sok, csupán egy rövid, egyszavas kérés, mégis összerándult a gyomrom.

"Találkozzunk."

 - Olyan fejet vágsz, mint akit most fenyegettek meg. Ki az? - vonta fel érdeklődve a szemöldökét, mire nagyot nyeltem.

 - Chanyeol...)

Baekhyun arca épp csak egy pillanatra rándult meg, vonásai viszont azonnal rendeződtek.

 - Ééés? - ült fel az ágyon, törökülésbe húzva vékony lábait, úgy méregette tanácstalan arcomat tovább - Mit akar? - hangja gyanakvó volt, mégis igyekezve nem kimutatni a gondolatait, pedig de beleláttam volna most a fejébe!
- Találkozni akar, nem írt többet. Baszki, mikor utoljára láttam, akkor is lefeküdtünk! - túrtam a hajamba, majd ledobtam a telefont Baek mellé, akinek olyan szintű kétségbeesés ült ki az arcára, hogy komolyan megijedtem.
Elé állva fogtam két kezem közé az arcát, aggódó pillantásokkal bombázva őt, mire nemes egyszerűséggel a hasára tette a kezét és lebiggyesztette az ajkait, ahogy az megkordult. Elengedtem az arcát, hogy a sajátomat nyúzhassam meg, hiszen azt hittem, hogy valami komolyabb baja van, esetleg Yeol miatt parázott be, de aztán lehurrogott a francba, hogy ez igenis hatalmas probléma és azonnal pizzát kell rendelnünk, hogy orvosolhassuk a gyomra kívánságát.

 - Megint azt az ananászos szart kéred? - kérdeztem tőle, miközben elkezdtem tárcsázni a pizzériát, ő pedig hisztisen kivonult a konyha irányába.

 - A trópusi nem szar! - kiabált ki rám a konyhából, mikor a vonal túlsó végén valaki felvette és automatikusan válaszolt, hogy "Egy trópusi rendelt, mit adhatok még?" Felröhögtem kínomba, majd kértem még egy sajtosat, de közöltem, hogy rengeteg sajt legyen rajta és bacon, majd lediktáltam a címet és lerakva a telefont, besunnyogtam Baekhyunhoz, aki épp inni öntött magának. Hátulról öleltem meg, igyekezve azért, hogy ne kólázza össze a szorításom miatt az egész pultot, mikor megszólalt a csengőm és a szemöldököm olyan látványosan szaladt a homlokom közepére, hogy azt kimondani nem lehet.
- Vársz valakit, aki nem én vagyok? A kaja nem ér ide ilyen gyorsan - pislogott rám gyanakodva.

 - Ugyan, ne hülyéskedj már... - ráztam meg a fejem és elindultam az ajtó felé, hogy kinyissam azt, ugyanis váratlan vendégem nem a kaputelefonról csengetett, hanem már a bejárati csengőjét nyomta, tehát tuti nem a futár volt az. Baekhyun hangosan nyüszített egyet, láthatóan nem tetszett neki ez a Chanyeolos dolog, plusz ez a valaki már szinte feküdt a csengőn, majd ahogy ajtót nyitottam, még a nyálamat is félrenyeltem, veszett köhögésbe kezdve miatta.

 - Azért ennyire ne örülj nekem... Ha gondolod, el is mehetek - fordított sértődötten hátat, de Baek, ahogy felismerte a hangot, időt sem hagyva neki, kisprintelt hozzánk, majd karon ragadva vendégemet bevonszolta a konyháig és ahogy leültette, beteg vigyorral az arcán meresztette a szemeit Lu Hanra. 

 - Szia Baekhyun, mondd, jól vagy? - húzta magát össze Lu félénken és rám pillantott - Mondd, ez normális ilyenkor vagy kezdjek esetleg félni?

 - Kitaláltam valamit.

Mibe keveredtem már megint?

A némaság olyan észrevétlenül burkolózott be közénk, amíg Baek felült a konyhapultra, két oldalt megtámasztva magát a kezeivel és úgy meredt hol rám, hol pedig Lu Hanra, én pedig csak vártam, hogy mégis mi a franc pattant ki a fejéből. Ehelyett ő csak ült, bámulva minket, miközben én nekitámaszkodtam az asztalnak és unott pofát vágva túrtam a hajamba, hogy felvonva a szemöldököm fejezzem ki a kíváncsiságomat. Néma kommunikációnkat Lu krákogása törte meg néha, jelezve nekünk ezzel, hogy bármilyen szituáció is alakult és hogy mi akármilyen tökéletesen elbeszélgetünk szavak nélkül, attól ő még itt van és szart se ért az egészből.

 - Elárulod-e még ma, hogy mit találtál ki vagy megvárod, még legalább a kezed megkérem és utána mondod el? - sóhajtottam fel, mire Baek elvigyorodott.
- Szóval hosszútávra tervezel velem... 60-as a gyűrű méretem - kacsintott rám, majd felkacagott és leugorva a pultról, vendégünk elé lépett - Lu Han.
- Mit akarsz vele?

 - Igen, mit akarsz velem? - Lu ijedt kifejezése ellenére Baek szart a kérdésre, ugyanis csengettek és felordítva, hogy "kaja!!!", otthagyott minket a konyhában. Szörnyű ez a srác...Elégedett vigyor ült a fején, ahogy visszasétált a pizzákkal a kezében a konyhába és magához véve azt a szart ült vissza a pultra. - Naszóval... - kezdett bele teli szájjal -  Ugyebár Lu Hannak most nincs senkije, mert nincs most senkid hyung és hiába segítettél nekünk összehozni azt a randit, azért én láttam, amit láttam!! - kezdett el ujjal mutogatni a kínai felé, aki még inkább összehúzta magát -  És nem tetszik, hogy legyeskedsz Sehunnie körül, na meg az se, hogy Yoda is rád hajt - kezdett bele össze-vissza hadonászva a kezében tartott pizzaszelettel - Így hát azt találtam ki, én, Byun Géniusz Baekhyun, hogy mivel Lu Hannak kéne valaki, aki alaposan helyreteszi helyetted, Yodának pedig kell valaki, akit alaposan helyretehet, de az nem te vagy, de azért egy kicsit mégis, összehozunk titeket - fejezte be egy harapással a sztorit, mire én kikerekedett szemekkel meredtem rá - Most mondd, hogy nem kurva jó ötlet! Hasonlítotok Luval, igazából lehetne majdnem az ikertesód is, Yodának tuti bejön majd.

 - Na állj, nem zavar, hogy én is itt vagyok?! - pattant fel az eddig riadt őzike a székéről, mire Baek megrántotta a vállát - Mit tervezel te velem?

 - Nem zavar, elvégre neked is mondtam, amit akartam, nem? - rágcsált tovább Baek elégedetten.
- Azért nem működnek ilyen egyszerűen a dolgok, Baekhyun... - horkantott fel Lu, majd segély kérően pillantott rám - Sehun, magyarázd el neki!

 - Jó ötlet ez szerinted? - húztam el a számat, majd odaléptem Baekhyunhoz.

 - Figyelj, azt mondtad, hogy szerelmes beléd.
- Így van...
- Akkor valahogy a tudtára kell adni, hogy te nem akarsz tőle semmit és ha Lu Hannal találkozik helyetted, akkor talán... - kezdett bele fellelkesedve a kis gondolatába.
- Akkor talán mi? Baekhyun! - fakadt ki Lu hisztisen, én pedig fogtam magam és bevonultam a szobámba, csendesen borulva arccal az ágyra, hogy ott tervezzem meg a takaróba-fulladásos halálomat ezzel a két hülyével a konyhámban.

Csendben emésztettem a hallottakat és rá kellett jönnöm, hogy nem volt akkora hülyeség, mint elsőre hangzott, csak ugyebár volt egy kis bökkenő, történetesen Lu Han, akinek annyira nem jött be az ötlet, hogy Baekhyun a féltékeny kis fantáziája miatt akarja elküldeni randizni Chanyeollal. Hallottam még a veszekedésüket a konyha felől, a fejem is belefájdult szinte, de mivel jó tíz perc múlva is tőlük zengett a lakás, visszamentem hozzájuk.
- Nem unjátok még, a jó ég áldjon benneteket?!

Morgásomra azonnal elhalkultak, mindkettő arcára ki volt ülve a sértődöttség, talán a Baekhyunéra egy kicsit jobban, mire Lu felsóhajtott.

 - Jó, legyen, de nem vállalok felelősséget azért, ami történni fog ezek után!

A telefonom ebben a pillanatban csörrent meg, Chanyeol nevével a kijelzőn, én pedig habozás nélkül vettem fel.
- Sehun? Itt vagy? - hallottam meg Yeol hangját. 
- Itt - sóhajtottam fel és ő már bele is kezdett.
- Figyelj, ma este ráérnél-e? Mert beülhetnénk egy kocsmába kicsit beszélgetni és tudod, tisztázni a dolgokat... - hadarta, Baekhyun pedig hevesen bólogatni kezdett, ugyanis szorosan tapadt hozzám, mikor elkezdtünk beszélni, hogy hallhassa Chanyeolt ő is.

- Hol akarsz találkozni? - kérdeztem végül, ő pedig ledarált egy címet este tízre és elköszönt - Ez még mindig nem jó ötlet, ugye tudjátok?
- Ne törődj te most azzal - legyintett Lu!!! - Most pedig beszélgessünk egy kicsit Chanyeolról... - pofám leszakad baszki...
 A hisztis Baekhyun egy pillanat alatt változott át egy hízelgő kölyökkutyává és úgy ugrálta körbe Lu Hant, akire alig negyed órája még fújt, hogy komolyan nem értettem én itt már semmit. Csak megforgattam a szemeimet, kivettem egy plusz tányért, amire rátettem Lunak két szelet pizzát az enyémből, mert tudtam, hogy ő is ezt szereti és miközben leültem enni, hallgattam az estéről való eszmecseréjüket, amit akkor untam meg, amikor Baekhyun elkezdte ecsetelni Lu Hannak, hogy mégis hogyan tudja a legkönnyebben elcsavarni az amúgy szexmániás Yeol fejét. Ezt a pillanatot választottam ki arra, hogy lemenjek egy jó cigire és hagyjam a lányokat trécselni.




*Chanyeol POV*


Idegesen tettem le a telefont, miután Sehunnal megbeszéltük a találkozót. Bevallom őszintén, kiiibbbaszottul aggódtam, hogy nemet mond nekem, de még ezután sem nyugodtam meg, hogy megbeszéltük az este tízet abban a kocsmában, ahol régen mindig beültünk dumálgatni.
- Baszd meg, Park Chanyeol, ha ezt most elcseszed! - téptem a hajamba, majd kieresztettem a levegőt a tüdőmből, hogy a helyére frisset szívva próbáljak egy kis rendet teremteni a káosz uralta testemben - Sehun, én sajnálom, ami a lakásodon történt... - kezdtem bele a kis monológomba, hogy legalább fogalmam legyen róla, hogy mit fogok mondani neki - Ahhj, ez így nem lesz jó... Sehun, amit a lakásodon mondtam arról, hogy szerelmes vagyok beléd... Mi a franc van velem?! Oké Chanyeol, nagy levegő, menni fog ez... - igyekeztem nyugtatni magam, de amint elképzeltem Sehun közömbös arcát, ahogy teljesen hidegen hagyja a magyarázkodásom, meg az újabb vallomásom, nyüszíteni kezdtem.Komolyan csak én lehetek ekkora balfasz, hogy egy jól sikerült kalandba szeretek bele, akinek természetesen van valakije, legalábbis ha nem csalja meg velem és most itt szenvedek azzal, hogy nekem ő kellene, de azért hozzájárultam a kapcsolatuk rendeződéséhez. Gratulálok Park, ezt is elbasztad!
Este hat felé járt már az idő, de én még mindig azon szenvedtem, hogy mit fogok mondani Sehunnak, ugyanis akármennyire volt boldog Baekhyun mellett, nekem szükségem volt rá, magamnak akartam őt és nem akartam, hogy ezt bármi megakadályozza, így inkább nekiindultam fürdeni, hogy nézzek majd ki valahogy az este. Hosszasan zuhanyoztam, legalább háromszor mostam meg a hajamat, amit tegnap még újrafestettem vörösre, mert kezdett kikopni a színe, megborotválkoztam, bekentem az arcom mindenféle marhasággal, amit a kozmetikus ajánlott, még a szemöldökömet is megigazítottam, basszus! Nálam rosszabb már csak egy randira készülő 16 éves ribanc lehet... Mire minden egyes hajszálamat beállítottam, magamra locsoltam egy litert a kedvenc parfümömből és úgy felöltöztem, hogy még én is leszólítanám magamat, addigra elmúlt negyed tíz is. Indulnom kellett.



Feszülten doboltam az ujjaimmal az asztal lapján, ahogy a karórámra pillantottam. 21:57. Nemsoká itt kell lennie...
Abban a pillanatban nyílt az ajtó és mikor ismerős arcot véltem felfedezni a belépő egyénben, a szívem hatalmasat dobbant.
- Sehun! - intettem neki oda, de ahogy felém fordult, egyszerűen... Nem Sehun volt az. 
- Te nekem Sehunozol itt? - lépett oda az asztalhoz és hatalmas mosolyt varázsolva az arcára ült le velem szemben - Téves, a nevem Lu Han és ezek szerint téged átbaszott a pösze - nyújtotta a kezét felém, én pedig úgy éreztem magam, mint akit leforráztak.
Sehun átvert engem, de mint annak a rendje. Beleegyezett egy találkozóba, amire elküldött maga helyett mást. Pofám leszakad, viszont teljesen rávall a dolog, mit is csodálkozom még rajta.
- Chanyeol vagyok, Sehun biztos mesélt már rólam - mutatkoztam be neki én is, mire egy mindent tudó mosoly játszott az ajkain.
- Oh, ha tudnád, hogy mennyi mindent tudok rólad... - húzogatta a szemöldökét, majd huncut mosolyát el nem rejtve támasztotta meg az állát a jobb kezén - De nem hiszek a mendemondáknak, mesélj magadról egy kicsit Chanyeol-ah...
Komolyan kezdtem magam zavarban érezni, én, zavarban, attól a szexuális kisugárzástól, ami Lu Hanból dőlt, szóval gyorsan rendeltem magunknak egy rövidet, amit azonnal lehúztam, ahogy kihozták, erre ő csak mosolygott és kezdtem úgy érezni, hogy elveszek abban a mélybarna tekintetben.

 - ... szóval igen, hallottam már rólad, elég sokat - fejezte be a kis mondandóját és baszki, komolyan tudott rólam, szinte mindent! Sehunnak vagy rohadt jó haverja vagy fogalmam sincs, hogy ki ez a srác, de rémisztő volt a hasonlóság köztük.

 - És mondd csak Lu, hol is laksz? - tettem fel neki a kérdést és felöltöttem a legjobban zavarba ejtőbb mosolyomat. Kezdett hatni az alkohol és előjött az az énem, aki már ezzel a mosollyal levarázsolja a ruhákat a másikról.
- Beijing - ejtette ki nemes egyszerűséggel, nekem pedig az állam az asztal lapját koppintotta.
- Hogy mi? - ez a kis info nekem kimaradt... Komolyan ilyen kicseszett távol lakik Seoultól? 

 - Meglepődtél? Kínai vagyok, mit vártál? - vonta meg a vállát nemtörődöm módon és belekortyolt a koktéljába -  Hazaköltöztem, miután szakítottunk Sehunnal... 

 - HOGY MI? - akadtam ki újra - Sehun az exed?

 - Mi más lenne, süket...

 - De hát én... - dadogtam és kezdtem rohadtul kétségbe esni.Lu Han szimpatikus volt, sőt, mi több, de hogy ilyen kicseszett távol lakjon, még a farkam is lelankadt az amúgy is lankadt állapotában. Kisebb tragédiaként fogtam fel, hogy ha Lu Kínában él, akkor jelenleg csakis látogatóban lehet itt és egyszer haza fog menni. Komolyan kezdett elmenni az életkedvem az egésztől...
- Na most mi a baj kicsi Yoda? - rántott ki Lu Han hangja a gyászomból, mikor megsimította a kézfejemet, így felpillantottam rá és éreztem, hogy az arcom lángba borul. Biztos az alkohol.
- Se-semmi. Hagyjuk. Én szerintem lépek, hajnal kettő múlt. Örültem a találkozásnak, komolyan - intettem a pincérnek, miszerint a számlát kérném, mire Lu elmosolyodott és szedelőzködni kezdett.Hagyta, hogy kifizessem az italát, amin meg sem lepődtem úgy igazán, de mikor elköszöntem tőle és elindultam a lakásom irányába, ő pedig zsebre dugott kézzel lépkedett mellettem, na akkor egy kicsit meglepődtem, de nem tettem szóvá, biztos arrafelé lakik. Na de, mikor már a lépcsőháznál jártam és elkezdtem beütni a kódot, Lu Han pedig ugyanúgy ott állt mellettem, felsóhajtottam.

 - Mit keresel még itt? - pillantottam rá fél szemmel, kissé dühösebb hangnemmel sikerült odaszólnom neki, mire megrántotta a vállát.

 - Gondoltam, ha már így összehozott minket a sors, aki jelenleg Oh Sehun, vártam, hogy megkérdezed, hogy feljövök-e hozzád, ahogy illik, de mivel olyan töketlen lettél hirtelen, hogy ennyit se kérdeztél, önállósítottam magam és felmegyek hozzád. Azért nem ezt vártam tőled, miután annyi mindent hallottam rólad... - pillantott fel rám lenézően, miközben az ujjait piszkálta.
- Most akkor arra vársz, hogy felengedlek? - kérdeztem vissza értetlenül, mire megforgatta a szemeit és miután az ajtó megadóan kinyílt a helyes kód után, elindult befelé - Szóval arra... Második emeletig meg se állj - kúszott egy huncut vigyor a fejemre és sietős léptekkel indultam Lu Han után.
Még a végén meg kell köszönnöm Sehunnak az estét...

Miután beléptünk a lakásba és bezártam az ajtót, nem kellett sokat kertelnem Lu Hannak a szándékaimat illetően, sőt, ő volt az, aki olyan hevesen lökött neki az ajtónak, hogy fájdalmasan felnyögtem a hátamat ért ütéstől. Úgy faltuk egymás ajkát, mintha az életünk múlna rajta, így hát lerúgva magamról a cipőmet, elkezdtem őt a háló felé terelni. Valahol út közben ő is elhagyta lábbelijét, vele együtt a pulcsiját és a pólóját is, amit követett az enyém és mindketten félmeztelen estünk be az ágyamba. Valahol hálát adtam az égnek, hogy most egyetlen meglepetés alul-öltözött fiúcska sem várt az érkezésemre az ágyamba és nem szorultam magyarázkodásra az előreláthatóan jó estém kárára. Csókjaink hangja betöltötte a szoba minden egyes négyzetcentijét, jóleső sóhajainkkal fűszerezve azt, miközben áttértem Lu Han nyakára, jó alaposan megszívva bőrét, csak hogy ne maradjon ki a jóból, ám ahogy elhallgattam, igencsak tetszett neki. Körmeit a hátamba vájva ösztönzött a folytatásra és én nem voltam rest megadni neki, amit akart. Többször végignyaltam a nyakán, néha beleharapva a fülcimpájába is, amit elégedett morranással fogadott, viszont néha megpróbált ő is hozzám férni, amit hagytam neki, ilyenkor hatalmasakat harapott vissza. Tetszett a hevessége, kifejezetten beindított, haladni akartam egyről a kettőre, de úgy tűnt, Lu nem akar elsietni semmit. Lelökött magáról, hogy aztán megfordítva engem az ágyon ülhessen a csípőmre és újra nekem esett. A fenekébe markolva húztam közelebb, mire a kezei, amiken támaszkodott megcsúsztak, így kényelmesen csókolhattam újra az ajkait. Kezeimet felfuttattam a derekán, majd a hátába karmoltam, ő pedig felnyögött. Imádtam a hangját, de komolyan! Lefelé haladt a mellkasomon, igyekezve minden kis felületet megszívni rajta és amilyen mázlim van, az összes kis folt kezdett meglátszani a bőrömön, amit ő elégedetten simított végig és pimasz mosollyal az arcán hajolt újabb csókért.
- Sok a ruha, nem gondolod? - mormolta a számba, mire rácsaptam a fenekére, ami a farmer anyagán hatalmasat csattant.
- Akkor itt az ideje, hogy vetkőzz!

Nem kellett kétszer mondani neki, azonnal kioldotta az övemet, lerántva rólam a nadrágomat alsóval együtt, majd kibújva az övéből is visszamászott fölém, puszikkal tarkítva a mellkasomon hagyott nyomait, majd minden kertelés nélkül bepucsított és úgy hajolt az ágyékomra. Feltámaszkodva az alkaromra figyeltem azt a sunyi pillantást, amit felém küldött, majd behunyva a szemeit nyalt rajtam végig. Olyan nyögés szakadt fel belőlem, hogy még én is meglepődtem magamon, nemhogy ő, de ösztönzően hatott rá a dolog, ugyanis nyalakodni kezdett a hosszomon, majd mélyen a torkára engedett. Elöntött a forróság, a testem rögtön megfeszült az érzéstől és olyan gyorsan kaptam a feje után, hogy még magamat is megleptem vele. Elégedetlenül morrant fel, a pillantásából pedig sikerült leszűrnöm, hogy ne próbáljam meg irányítani, mert neki az nem fekszik úgy, így hát minél több önmegtartóztatást gyakorolva igyekeztem kibírni, hogy ne kezdjem veszett tempóba lökni magam a szájába vagy épp a fejét mozgatni, csak szűkölve tűrtem az a csodás nyelvtechnikát. Kínzóan lassan szopott, de komolyan, viszont hagytam magam, hiszen bármilyen partnereim voltak eddig, a legjobb köztük messzemenően Lu Han.

 - Kérlek, csak csináld már... - nyögtem fel hörögve, mikor elkezdte a heréimet is masszírozni és már csak a makkomat szívogatta lustán, mert az tiszta sor volt, hogy nem fog hagyni elélvezni.

 - De türelmetlen itt valaki... - mászott fel négykézláb egy csókért, mire meguntam a játékot és magam alá gyűrtem.

Nem voltam akkora szemét, hogy ne hagyjam egy kicsit élvezkedni, így hát leereszkedtem az öléhez, hogy valami hasonlót nyújthassak neki, mint ő nekem az elmúlt pár percben, de tudom, hogy a közelébe se fogok érni a saját kis nyelvjátékommal. Viszont ahogy az első jóleső nyögések feltörtek belőle, az dobott egy kicsit az amúgy sem kevés egómon. Elvigyorodtam magamban, hogy csak jó vagyok, ha már így nyögdécsel alattam Lu Han, mikor a hajamba markolva rántotta el a fejemet a merev tagjától, ami nyálamtól és pár csepp előváladéktól csillogott, ködös tekintetébe fúrtam sajátomat, ő pedig lihegve fordult hasra és felhúzva térdeit, teljesen kitárulkozott előttem. Istenesen felnyögve fogtam rá a csípőjére és lehajolva mögé nyaltam végig a bejáratán, mire nyöszörögni kezdett. Egy kezemmel hasa alatt átnyúlva kezdtem kényeztetni a tagját, de mikor a nyelvem és kezem munkájának hatására nyárfalevél módon kezdett remegni, abbahagytam a tevékenykedést és síkosítóért nyúltam. Bekenve az ujjamat, azonnal belé nyomtam egyet, Lu Han pedig csak nyögdécselt a folyamatos ingerléstől.

 - Csinálj már valamit, mert szétrobbanok...

Erre vártam! Azonnal a kis tubus felé nyúltam, ám mielőtt felpattintottam volna a tetejét, megálltam egy pillanatra.

 - Mikor voltál utoljára bárkivel is? - még saját magamat is megleptem a kérdésemmel, meg a ténnyel, hogy én, Park Kicseszett Chanyeol vigyázni akarok a partneremre.

 - Már egy jó ideje nem... - sóhajtott fel, kicsit jobban kitolva a csípőjét.

 - Gumi? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire Lu hisztisen az ágyra csapott.

 - Kell a francnak, csináld már!

Az előbbinél határozottabban nyomtam magamra a síkosítóból bőséggel, majd Lu bejáratához pozicionáltam magam, a lehető leglassabb és legóvatosabb mozdulatokkal merülve el benne centiről centire. Az a hihetetlenül szűk forróság az eszemet vette, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne hatoljak belé egy hirtelen mozdulattal, hanem folyamatosan szoktathassam a méretemhez, de ez kicseszett nehezen ment, pláne mikor ő is fészkelődni kezdett a feszítő érzésre. Mikor teljesen sikerült benne lennem, vártam pár pillanatot, hogy ne csapjak rögtön a közepébe a dolognak, mint szoktam, mert az neki sem lenne kellemes, de aztán úgy voltam vele, hogy ha már ilyen türelmetlen Lu Han is és elkezdett rám mozogni, akkor én mi a francnak várjak még?! Egy lassú tempóról indulva gyorsítottam folyamatosan a lökéseimen, szorosan tartva közben Lu csípőjét is, amit a hatalmas tenyereim játszi könnyedséggel értek át és úgy hajszoltam magunkat a gyönyör felé. Nyögéseink és sóhajaink betöltötték a szoba csendjét, az ágyam enyhe nyikorgásával egyetemben, ahogy Lu Han kicsit fentebb emelkedve igyekezett megkapaszkodni hol az ágytámlában, hol a falban. Szorosan öleltem át a testét fél karral, hogy a másik szabad kezem az ágyékára tudjam vezetni, marokra fogva őt és úgy kényeztettem tovább, közben hol a nyakát, hol a tarkóját csókolgattam. Éreztem a testemet megfeszülni, ahogy végigfutott a gerincemen egy kellemes borzongás, jelezve nekem ezzel, hogy nem sokáig fogom már bírni ezt a menetet, de ahogy elhallgattam Lu Han nyögéseit, neki sem kellett túl sok, hiszen a combomba mart és hangosan zihálva élvezett a tenyerembe. Lüktetett, ahogy még benne voltam és úgy élveztem el, de abban a pillanatban az érdekelt a legkevésbé, hogy ki kell majd magát mosnia, hiszen kibaszott régen szexeltem ilyen jót, talán valamikor még Sehunnal esett meg hasonló. Kihúzódtam belőle és ernyedten rogytam az ágyra, Lu pedig egyenesen rám, majd csókot nyomva hajtotta fejét a mellkasomra, ahogy hangosan szuszogott. Óvatos puszit nyomtam a feje tetejére, mire megemelve azt a szemembe nézett és édesen elmosolyodott. Hihetetlen látványt nyújtott a kitarkított hófehér bőrén cseppekben álló veríték, a zilált haja és az az édes arc, szinte már gyönyörűnek mondhattam volna.

 - Valami ilyesmire számítottam tőled - csücsörítette a száját egy csókért, amit meg is adtam neki, majd újra lehajtotta a fejét, én pedig cirógatni kezdtem a hátát - Köszönöm.

Csak valaki mondaná meg nekem végre, hogy mi ez a furcsa szorító érzés a mellkasomban, amikor ránézek Lu Hanra...

18.

Alig hittem a szememnek, mikor reggel az első, amit megláttam, Baekhyun békésen alvó arca volt. Melegség áradt szét bennem, az a már-már undorítóan nyálasan szerelmes melegség, amiről minden egyes kibaszott tiniregényben olvasol, mikor valaki a szeretett félre pillant, de bassza meg, komolyan ezt éreztem! Az a tündéri arc, azok az enyhén elnyílt ajkak, a kócos vörös tincsei és a póz, amiben aludt, miközben átölelte a párnáját, olyan szinten árasztott el érzelmekkel, hogy késztetést éreztem a megérintésére. Ujjaim maguktól indultak meg az arcéle felé, lágyan siklottak a puha bőrén és úgy cirógattam, mintha attól félnék, hogy a legkisebb érintésre is felébred, ennek ellenére sem hagytam abba a cselekvést. Érezni akartam, tudni, hogy itt van és még ha nem is mondta ki nyilvánvalóan, de velem marad.

 - Jó reggelt - lágy csókot nyomtam a homlokára, miután álmos pislogásai egyre sűrűbbek lettek és felhajolt hozzám egy csókra.

 - Neked is... - szégyenlősen bújt oda hozzám, eltakarva arcát előlem, mire elmosolyodtam.

 - Most mit csinálsz? - kérdeztem tőle, majd a hátára gördítettem, hogy fölé mászhassak, ő pedig eltátva a száját meredt rám. Imádni való volt.

 - És te mit csinálsz? - pirult el halványan, én pedig közelebb hajoltam hozzá, a csípőmet lentebb engedve ültem az ágyékára, érezve a reggeli merevedésének maradékát.

 - Miért bújtál el? - kérdeztem tőle és óvatosan kezdtem mocorogni.

 - Sehun, ezt most ne... - nyögte elhalóan, összeszorítva a szemeit és már kapott volna a csípőmhöz, de lefogtam kezeit, egyenesen a feje fölött.

 - Baekhyun, ugyan, csak egy szavadba kerül és leállok... - suttogtam a szájára, ő pedig már a nyakát nyújtogatta felém, de elhúzódtam - Nem úgy nézel ki, mint aki nem akarja... - féloldalas mosolyom láttán grimaszolt egyet, ahogy a csípőjét meglökte, meglepett nyögést csalva ki belőlem.

 - Engedj el vagy nem állok jót magamért... - morogta, lassan hullámozva alattam és éreztem a tagomba tóduló vérmennyiség hatását a mozgolódására.

 - Én szeretem, ha nem állsz jót magadért - vigyorogtam rá, neki pedig ennyi elég is volt ahhoz, hogy kezeit kiszabadítva azonnal felüljön és a számra marjon, vadul csúsztatva kezét a tarkómra.

Na ezt már szeretem.

 - Akkor... Mégis... Francnak van még rajtad... Az a kibaszott póló is? - csókolt folyamatosan, néha mondataival megszakítva az ajakaim kóstolgatását, én pedig belevigyorogtam csókunkba, ahogy kezemet az ágyékához vezettem és éppen hogy végigsimítottam rajta,

 - Valaki igencsak türelmetlen... - emeltem fel kezeimet, hogy levehesse az előbb becsmérelt darabot rólam, majd ahogy lekapta a sajátját is, a lehető legmesszebbre hajította az ágytól. Bámultam a kidolgozottan kockás hasát, az izmos karjait és az ezekkel szöges ellentétben álló cuki pofit és komolyan mondom, egy pillanatra elcsábultam a gondolat felé, hogy én most fogom magam hagyni megdugatni Byun Baekhyunnal!

Felsóhajtottam a látványára, de a következő pillanatban már nekem is esett, a nyakamon játszadozott, ahogy kezeivel szinte az egész testemet bebarangolta. Baek, mikor lettél ennyire domináns? Nem hagytam viszont sokáig a dolgot, ugyanis cseszettül kívántam már őt és valljuk be, régen voltam bárkivel is, már ha az a bő hét régnek számít. Nekem az kurvasok idő ám. Gyorsan fordítottam a helyzetünkön, ahogy ledöntöttem az ágyára és újra fölé másztam, a nyakára apró szívásnyomokat varázsolva, amiket nyöszörögve fogadott, miután párszor végighúztam a nyelvemet a bőrén és felhúzta a térdét, pont annyira, hogy hozzám dörgölje azt, így azonnal a lábai közé vezettem a kezemet. Hátracsapta a fejét, ahogy rámarkoltam és már a boxerén keresztül is éreztem, hogy mennyire fel van izgulva, így lehámoztam róla azt is, hogy elhelyezkedve combjai között, óvatos csókokkal ingereljem tovább. Imádtam azt a tehetetlen nyöszörgést, ami kiszaladt az ajkai között, ahogy eltakarta az arcát, mikor felnéztem rá és végignyaltam a farkán, ő pedig rögtön felém nyújtotta a kezeit, egyenesen a hajamba markolva. Lazán vettem a számba, lustán nyalakodva rajta, ő pedig egyre inkább lökte volna a csípőjét, így muszáj voltam lefogni, ha nem akartam megfulladni tőle, viszont pár perc múlva olyan sűrűn kezdett nyögni, hogy lassítottam az amúgy is csiga tempómon és elhajoltam tőle. Szemei elködösülve pislogtak rám, arca piros volt és izzadt, mégis annyira gyönyörű. Felhajoltam, hogy megcsókoljam, majd alig hallhatóan nyögött fel.

 - Nem hagyhatsz így itt... - kezei megindultak a tagja felé, szemérmetlenül kulcsolva rá ujjait, úgy kezdte ingerelni saját magát.

 - Nem hagylak így itt - csókoltam meg újra és ledobva magamról az alsómat, elvigyorodtam - Mit szólsz egy kis franciához?

Komolyan láttam felcsillanni a szemeit! Feltáplászkodott, majd lenyomott a helyére, hogy azonnal felém mászhasson és pucsítva tárulkozzon ki nekem, miközben már játszott is rajtam a nyelvével. Oh, istenem, én ezt nem gondoltam át... Alig tudtam figyelni arra, hogy mit művelek Baekhyun farkán, ugyanis ő olyan profin szopta az enyémet, hogy komolyan minden tudásom elhagyott, ennek ellenére mégis egy hangos hörgés kíséretében élvezett a számba, jó pár perccel azelőtt, hogy nekem is sikerült volna a nyelvétől a csúcsra jutnom. Lábai remegtek, tisztán éreztem, hiszen úgy simogattam, ahogy csak értem, majd a fenekébe markolva újra a számba vettem őt. Az orgazmus hihetetlen erőkkel söpört végig rajtam, azt hittem, menten ott halok meg és basszus, ez még csak egy laza előjáték volt!

 - Baekhyun, mondd, hogy van itthon síkosítód... - nyöszörögtem, miután lemászott rólam és újra csókba invitált.

Zilált külsője csak még vonzóbbá tette számomra, pláne mikor csak a száját megtörölve nyúlt a fiókja felé és kivette belőle a tubust. Minden pillanatban egyre szerelmesebb lettem, pláne, mikor minden előzetes jel nélkül elkezdte bekenni a farkamat és saját magát is, hogy fölém helyezkedve, lassan kezdjen rám ereszkedni.

 - Hé, állj, szét fogsz... A kurva élet... - nyögtem fel, mert komolyan azt vártam, hogy arcára fájdalmas grimaszok ülnek majd ki, ahogy elhelyezkedik, ehelyett csak egy hangos nyögés szakadt fel a torkáról, pedig minden tágítás nélkül fogadott magába - Baekhyun...

 - Hiányoztál... És valahogy enyhítenem kellett a hiányodat... - hajolt hozzám egy csókért és a nyitott fiókja felé pillantott, amiben ott díszelgett a kedvenc játékszerem, amiről fogalmam sem volt, hogy mikor és hogyan tűnt el. Azt hittem, Chanyeol szar kis bosszúja, hogy lenyúlta a dildómat, miután elküldtem, de ezek szerint Baekhyunnak tetszett meg a kicsike...

 - Imádlak.

Eddigi hevességünk hirtelen csapott át valami lassabb, érzelmesebb együttlétbe, már-már mondtam volna szeretkezésnek is testünk lassú ringatózását, ahogy egymás karjaiban vonaglottunk az ágyon és hajszoltuk magunkat az élvezetek felé és abban a pillanatban, amikor Baekhyun újra elélvezett, ajkain a nevemmel, tudtam, hogy itt már mindennek rendben kell lennie...

A forró víz kellemesen lazította el az izmaimat és egyben álmosított el, ahogy Baekhyunt is, aki a mellkasomnak dőlve pihent a kádban.

 - Annyira boldog vagyok... - szaladt ki a száján, majd a víz csobogását hallgattam, ahogy megmozdította kezeit és végigsimított a karomon - Viszont előbb-utóbb meg kell beszélnünk mindent...

 - Szóval inkább előbb akarod? - csókoltam a feje búbjára, mire bólintott. Láttam a tükörből az arcát, ahogy ő is az enyémet, mégis könnyebb volt így, hiszen nem kellett szemtől szembe kimondanom neki semmit.

 - Szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek és sajnálom, ami történt.

Nem szólt semmit, továbbra is csendben hallgatott, azonban nem hagyta abba a simogatást.

 - És azt is szeretném, ha tudnád, hogy nem akarlak még egyszer elveszíteni - folytattam, mire Baek felsóhajtott.

 - Ez eddig sem rajtam múlt, én úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem és a dolog mégis nálad csúszott el. Miután történt az a dolog ott Yeolnál, én még adtam volna neked egy lehetőséget, de te megfutamodtál. Sehun, nincs több lehetőség.

Teljes mértékben igaza volt, hiszen én választottam a szakítást, mikor lehetett volna máshogy is és én nem kerestem a lehetőséget. Na de ő...?

 - És te akkor visszafogadtál volna, mikor én úgy döntöttem, hogy legyen vége? - kérdeztem tőle, mire megvonta a vállát.

 - Akkor biztosan, így visszagondolva már kevésbé... Sehun, besöpörheted a szilánkokat az asztal alá, de attól még eltört az a tányér - rázta meg a fejét egy lehangolt mosoly kíséretében - Attól, hogy igenis szeretlek, még nem fogom tudni elfelejteni azt, amit tettél velem, de adok neked esélyt, pont ezért. Mert szeretlek, tudod? - nézett fel rám, ahogy felemelte a nekem döntött fejét, szemei pedig könnytől csillogtak - Arra kérlek csak, hogy tényleg légy velem őszinte és inkább beszéljünk meg mindent, mert többször nem vagyok képes ezt csinálni.

Én pedig nem akartam többszor ezt csinálni, így csak átöleltem őt, szorosan húzva magamhoz.

 - Szeretlek.

Az este megkérdeztem Baekhyunt, hogy eljön-e velem pár cuccomért a lakásomra vagy inkább aludjunk nálam, de ő lelkesen kezdett öltözni, hogy elkísér, mert régen járt már otthon. A kezeit az úton végig az enyémhez kulcsolta, arcán boldog mosoly játszott és cseppet sem érdekelte, hogy az emberek megbámulnak minket az utcán. Nem tököltem el az időt a pakolászással, csak bevágtam pár dolgot az egyik táskámba és átöltöztem, ugyanis az öltönyömben kellett hazajönnöm, ezidőalatt Baekhyun pedig az ágyamban fetrengve bújta a telefonját, mikor megredült mellette az enyém is. Lustán nyúlt érte, hogy rá se pillantva adja át nekem a készüléket, ám lefagytam, amikor felvillant a kis üzenet és realizáltam a feladóját. Nem volt sok, csupán egy rövid, egy szavas kérés, mégis összerándult a gyomrom.

"Találkozzunk."

 - Olyan fejet vágsz, mint akit most fenyegettek meg. Ki az? - vonta fel érdeklődve a szemöldökét, mire nagyot nyeltem.

 - Chanyeol...

17.

*Baekhyun POV*

Értetlenül meredtem az ajtómban álló srácra, akit inkább mondanék Sehun kiköpött női másának, valamiért mégsem küldtem el, pedig bár azt tettem volna...

 - Ne hari, de bemehetek-e? - kérdezte és már át is slisszol azon a kis résen, amekkorára az ajtómat nyitottam, miután felcsöngetett, hogy azonnal beszélnie kell velem és felengedtem.

 - Már úgyis bemásztál, hát nem mindegy... - morogtam, ahogy álmosan túrtam a kócos hajamba.

Délelőtt 11 múlt pár perccel és én dolgoztam az éjjel, de nem úgy tűnt, mintha őt ez zavartatta volna, meg az se, hogy egy boxeren és egy kinyúlt pólón kívül nem viseltem mást.

 - Szóval, az lenne a helyzet, hogy este hat előtt ide jönne érted egy taxi, benne egy szőke seggfejjel, akivel el kéne menned randizni, mert akkora világi nyomorék, hogy elkövette az én hibámat és nem tanult belőle - csapott bele a dolgok közepébe, ahogy kényelembe helyezte magát a konyhámban.

 - Állj. Azt se tudom, hogy ki az anyám vagy! - háborodtam fel rögtön, mire a kis cuki elkerekedett szemekkel meredt rám és végül bárgyú mosoly ült ki a arcára.

 - Hát ezek szerint Hunnie nem mesélt rólam... Lu Han vagyok, Sehun ex pasija.

Hogy basznád meg...

 - És?

Nem futotta tőlem többre, csak kitöltöttem egy kávét magamnak, hogy udvariasságból töltsek ennek a Lu Hannak is, vagy kinek...

 - Köszi - vette el a bögrét és belekortyolt. Akkor eszméltem fel, hogy Sehun kedvenc bögréjét adtam neki oda... - Arról lenne szó, hogy ez a majom teper érted, csak nem tudja kimutatni és már unjuk a szenvedést, amit mindig levág a Junmyeonék kanapéján. Sehun szeret téged, egyszerűen csak egy barom és nem tudja ezt normálisan kezelni - magyarázta, nekem pedig esküszöm, még a fejem is belefájdult!

 - És most te hívsz el az exeddel, aki nem mellesleg az én exem is, egy randira, hogy adjak neki még egy esélyt, hátha összeszedi magát és lesz valami köztünk? - vázoltam a felfogott gondolatot az előbb elhangzottakból.

 - Okos kölyök vagy te!

 - Milyen kölyök! 24 múltam! - prüszköltem a kávémat ki a padlóra, majd zsörtölődve nyúltam a konyharuháért.

 - Én meg 26, kölyök - vigyorodott el pimaszul, majd az órájára, végül rám pillantott - Nos?

 - Hatra kész leszek és odalent várom...

Mibe mentem már bele megint?!

Talán a kelleténél többet készülődtem, egy kicsit jobban csíptem ki magam és talán eltúloztam a hisztis viselkedésemet, de úgy éreztem, hogy ezt Sehun most nagyon is megérdemli, annak ellenére, hogy milyen kibaszottul dögösen festett szőkén és öltönyben. Haragudtam Sehunra, amiért tényleg nem volt képes elém állni normálisan és azért is, amiért az exe cselekedett helyette, mégis valamilyen szinten bíztam, vagy inkább reménykedtem az este sikerében, nem is tudom. Csendesen morogva játszottam az agyamat, nem kicsit hozva ki a sodrából ezzel Sehunt, de ennyit lazán megérdemelt. Mármint szerény véleményem szerint megérdemelte...

 - ... Mi a kurva isten bajod van most? Itt vagyunk egy randin, amire önszántadból jöttél te is, mégis játszod itt nekem a dívát! Baekhyun, te nem ilyen vagy!

Komolyan mondom, összehúztam magam, ahogy felcsattant a hisztizésem miatt, de rögtön bocsánatot is kért, miszerint nem akart kiabálni, viszont bassza meg is, igaza volt!

 -  - Tudom. Sajnálom - éreztem a könnyeket összegyűlni a szememben, égető érzést hagytak maguk után, de nem hagytam őket útjukra eredni - Csak tudod, félek attól, hogy beleélem magam megint a dolgokba és ugyan úgy fogok pofára esni, mint eddig...

 -  Baekhyun, én nagyon igyekszem most és...

 - Na ezt nem hiszem el neked! - és csak mondtam, mondtam és mondtam. 

Áradtak belőlem a szavak, tomboltam, ahogy csak engedett a hely és a ránk terelődő figyelem a körülöttünk lévő emberek kereszt tüzében, majd ahogy egy cseppet sikerült lehiggadnom, vázoltam az álláspontjaimat, miszerint milyen feltételekkel vagyok hajlandó szóba állni vele újra. Újra lehalkulva beszélgettünk és kezdett olyan érzésem lenni, mint amilyen régen is volt, mikor csak úgy dumálgattunk mindenről, mindenkiről és igazán jellegtelen dolgokról és valljuk be, kellemes melegség árasztotta el a szívemet, ahogy hallgattam a dallamosan csengő hangját, mígnem olyat láttam meg, ami kizökkentett a Sehun hangjában való gyönyörködésemből. Gyomrom azonnal görcsbe rándult, levert a víz és a kezemet az arcom elé téve küldtem néma segélykiáltásokat a tekintetemmel Sehun felé, mindhiába.

 - Mehetsz is, Taeyeon... - jutott el a tudatomig Sehun lekezelő hangneme és reménykedtem, hogy vége is szakad ennek a szituációnak, vagy legalább felébredek, vagy a picsa se tudja már! 

Éreztem, hogy az emlékek rohamára a szemeim újra könnyekkel telnek, a nyakkendőm szorított, pedig abszolút nem kötöttem szorosra, testem remegett, szemeim ide-oda ugrándoztak, csak rájuk ne kelljen néznem. Szánalmas voltam... Viszont ahogy hallgattam Taeyeont, egyre jobban kezdett bennem felmenni a pumpa, mígnem felpattantam a székemről és úgy kezdtem kiosztani azt a nőt, akinek nemrégen még a csillagokat is lehoztam volna az égről.

A Sehunnal való kapcsolatom döbbentett rá igazán, hogy hiába szerettem Taeyeont és hiába éltem abban a tudatban, hogy mi vagyunk a tökéletes pár, rájöttem, hogy a vele töltött évek alatt teljesen elfelejtettem élni és önmagam lenni. Elnyomásban éltem mellette, amit nem vettem észre, olyannyira elvakított az iránta érzett szerelmem, hogy fel sem fogtam, mennyire kihasznált. Hagytam magam irányítani és eltiporni, lestem minden szavát és erre akkor jöttem rá, mikor Sehun elkezdett bevezetni a kis világába. Szabad kezet adott nekem, lehetőséget a kibontakozásra és az életre, nem pedig csak a tiltásokat kaptam, hogy nem ülhetek be egy sörre a haverommal a kocsmába, míg ő lazán eljárt a ribancokkal bulizni, vagy épp megszabta, hogy milyen lehet a hajam színe és milyen ruhákat vehetek fel, hogy menjen az övéhez is. Sehun mellett kezdtem önmagam lenni és az addigi énem nyomtalanul felszívódott és ekkor értettem meg igazán, hogy miért is jöttem én el erre a randira még akkor is, ha haragudtam Sehunra a töketlenségei miatt, hiszen én szerelmes vagyok ebbe a férfiba...

Sehun karolt belém és vezetett ki az étteremből, amit szinte fel sem fogtam, olyan szinten voltam még az előbbi kirohanásom hatása alatt, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy megcsap a hideg levegő, én pedig majd' megfagyok az egy szál zakómban, mire Sehun magához szorított. A szívem heves zakatolásba kezdett homlokcsókja hatására és csak éppen kinyöszörögtem neki, hogy az otthonomba vágyom, távol mindentől és mindenkitől.

Csendesen utaztunk a lakásom felé, egyedül a még mindig hangosan dobogó szívem hangja kötött le, na meg Sehun hatalmas tenyere a combomon, amik nem mozdult egy centit sem, csupán illedelmesen melengette a bőrömet. Kattogott az agyam a történteken, nem tudtam, hogy ezek után hogyan tovább, egyben viszont biztos voltam, márpedig abban, hogy akartam Sehunt. Miután elértünk a lakásig, rendeztem a taxit, mert a vacsorát nem engedte VALAKI és éhesen martam Sehun szájára, aki a döbbenettől elsőnek alig akart visszacsókolni, ám hevesen kezdte falni az ajkaimat, mire elhúzódtam, hogy kislányos zavaromban a földet kezdjem bámulni és magyarázkodni.

 - Régimódi első randi elképzelésedben nincs csók a randi végén, amiért hazakísértelek? - felkaptam a fejem rá és az a mosoly, ami a szája sarkában bujkált, kényszerített arra, hogy ne engedjem el most, mert akkor tényleg nem hozzuk ezt helyre.

 - Nem erre gondoltam.

 - Hát mire?

 - Aludj itt nálam!

Mondatomba azonnal belevörösödtem, mint a szűz leányok az első éjszakájuk előtt, holott mi ezen már rég túlestünk, viszont ami jobban aggasztott, az Sehun némasága volt. Istenem, csak ne most kezdd megint... Félve pillantottam rá, az arcán döbbenet ült, mégis láttam valamit megcsillanni a szemében, ahogy újra magához húzott, én pedig kieresztettem a visszatartott levegőmet.

 - Ne feledd, ez egy randi volt és csak alszunk. Nem akarok elbaszni újra mindent, úgyhogy ne siessünk el semmit... - suttogta az ajkaimra, majd kézen ragadva indult el a lépcsőház felé, hogy otthonosan vezessen fel, majd be a lakásba.

Madarat lehetett volna velem fogatni, amikor ledobta magáról a zakóját, kilazította a nyakkendőjét és felemelve a kezét, melyen feltűrte a fekete, nyakánál kigombolt ingje ujját, a karórájára pillantott és azt hiszem, ott estem újra szerelembe. Hiszen bassza meg, én szerelmes vagyok Oh Sehunba!

 - Mit bazsalyogsz olyan elégedetten, mint egy jóllakott óvodás? - vonta fel a fél szemöldökét és én mentem meg akartam halni.

Amennyire hisztiztem az elején, most annyira voltam boldog, így csak odasétáltam, hogy csókot lophassak tőle, majd újra mosolyogva kezdtem őt bámulni, mire felkacagott, megrázta a fejét és kiszolgálva magát ruhákkal, elindult fürdeni.

Őrült vigyorral a képemen estem be az ágyamba és ekkor villant fel mellettem Sehun telefonja, amit az ágyamon felejtett, de bátorkodtam rápillantani a rövid üzenetre a kijelzőn. Érdeklődő pillantásokkal fordultam hasra, majd a kezembe véve oldottam fel a készüléket, hogy megnyissam Lu Han üzenetét. 

"Remélem minden jól ment és nem szúrtál el semmit. Holnap?;)"

Valahogy még az sem idegesített, hogy az exe írt neki, így bátorkodtam rányomni a válaszra és bepötyögtem egy rövid üzenetet.

"Köszönöm!!! BBH."

Mire elküldtem, addigra Sehun a tusfürdőm illatfelhőjét húzva maga után érkezett a szobába és csak megrázta a fejét, mikor látta, hogy a telefonja van a kezembe.

 - Minden oké? - kérdezte, ahogy ledőlt mellém és óvatos puszit nyomott az arcomra, mire bólintottam.

 - Persze. Jövök rögtön én is.

Pillanatok alatt fürödtem le, hogy végre bebújhassak az ágyamba, ahová Sehun befészkelte magát a már jól megszokott módon és azt a hülye instát pörgette folyamatosan, meg magát fotózgatta közben, majd morgott egy kicsit, ahogy értesítést jelzett a telefonja. Felpillantott rám és félbehagyva addigi tevékenységét, kikapcsolta a telefonját, hogy körém fonva karjait, csókba invitálhasson.

 - Féltem a mai naptól... - vallotta be pár perc feszült csend után - De őszintén boldognak érzem magam, amiért itt vagyok veled...

 - Szeretlek - súgtam neki, végül szégyenlősen húztam magamra a takarót, hogy pillanatokon belül elnyomjon az álom.

Ahogy reggel kellemes cirógatásra ébredtem, lustán nyitogattam a szemeimet és  Sehun álmosan mosolygott rám vissza, akkor jöttem rá, hogy a mi sztorink akár happy end is lehetne.

Mégis miért kínlódtunk mi ennyit? Gyorsan mellőztem az ehhez hasonló gondolatokat a fejemből, hogy megcsókolhassam végre és ráébredjek, hogy nem álmodtam a tegnapi napot és tényleg kezdünk helyre rázódni.

16.

A lehető legdurcásabb arcomat felöltve ültem az ágyam szélén, keresztbe font kézzel és úgy méregettem a szekrényemben pakolászó Lu Hant, hátha észreveszi magát és azt is, hogy nekem ehhez az egészhez semmi kedvem nincsen. Nos, a kedves bambit nem hatottam meg ezzel...

 - Lu, én nem megyek sehová.

 - Dehogynem. Jön a taxi rögtön és mész Baekhyunért. Lefoglaltuk nektek az asztalt - magyarázta, majd kihalászott egy pólót a kupacok közül - Jéé, ez az enyém! Tudod mióta keresem? - vágta a fejemhez az említett darabot, amit ki tudja, hogy minek hagytam meg a szakítás után, bár sokáig abban aludtam.

 - Akkor vidd el, ne foglalja itt a helyet - rántottam meg a vállam és visszadobtam neki a textilt, hogy felállhassak és a telefonomat a kezembe véve kezdjem el törni a fejem - Szólni kéne Baeknek, hogy készülődjön, mert még azt is hallgathatom, hogy ideje sem volt kicsípni magát... - morfondíroztam, mire Lu Han csak elmosolyodott.

 - Baekhyun már rég készen van - közölte, majd az órára pillantott és elkezdett az ajtó felé húzni - Idő van, vedd a cipőd és nyomás lefelé, itt lesz a taxi rögtön.

 - De Lu...

 - Sehun, nem.

 - Lu Han...

 - Hagyd abba.

 - Hyuuuuung - hisztiztem toporzékolva, mire Lu vészesen közel hajolt hozzám és a tarkómra fogott.
Kifújt levegőjével csiklandozta a bőrömet, hallottam és éreztem minden lélegzet vételét. Megremegett a gyomrom a rég elfeledett érzésre, amikor minden nap ilyen közelségben volt hozzám és egy kicsit nosztalgikus hangulat lett rajtam úrrá.

 - Ne aggódj, minden rendben lesz. Ha esetleg nem lenne, rám számíthatsz... - vetett egy futó pillantást az ajkaimra, majd újra a szemembe nézve távolodott el az arcomtól.

 - Számíthatok? - pislogtam értetlenül rá, mire felkacagott - Akkor már várd meg, hogy visszaérjek és aludj itt - tettem neki egy enyhe célzást a randihoz fűzött reményeimről és arról, hogy hogyan is értelmeztem a mondatát.

 - Számításaim szerint te ma összeszeded magad és Baekhyunnal fogsz éjszakázni, de ha mégsem így lenne, megfontolom az ajánlatodat - sejtelmes mosoly bujkált a szája szegletében, majd bennem rekedt a levegő, ahogy apró, talán még annak is alig nevezhető csókot lopott tőlem a másodperc törtrésze alatt.

Reflexszerűen kaptam utána, hogy visszarántva magamhoz hajoljak azokra a puha ajkakra, amikkel az előbb még az enyémeket érintette és úgy csókoltam, ahogy nem szégyelltem. Kicsit sem finomkodva furakodtam nyelvemmel a szájába, majd haraptam rá az alsó ajkára, amit Lu egy erőtlen morranással fogadott. Hiányzott az ismerős érintés, mégis kénytelen voltam tőle elválni, már csak azért is, mert nem most van itt ennek az ideje, másrészt megjött a taxi is, ami most fog elvinni Baekhyunhoz. A dudálásra rebbentünk szét, én pedig komoly arcot öltve vettem magamhoz a zakómat, a telefonomat és egy "zárj be magad után" kijelentéssel faképnél hagytam a lakásomon elveszetten ácsorgó Lu Hant. Még éreztem a bizsergést a csókja után a számon...

Baekhyun tényleg tudott róla, hogy érte megyek és már lent ácsorgott a lépcsőház előtt, mikor a taxi leparkolt nála.

 - Azt hittem, nem jössz el... - szólaltam meg egy pár perc után, mert zavart a némaság a kocsiban.

 - Nem is akartam... - vetette oda félvállról és olyan lenézően pislantott felém, hogy a szívembe valami éles fájdalom nyilallt - De úgy gondoltam, hogy ha már ennyit kínlódtál, akkor legyen, eljövök, de ezek után nem vagyok hajlandó megerőltetni magam többet.

Döbbenten kaptam felé a fejemet, de ő csak unottan támaszkodva nézett ki az ablakon.

 - Megértettem Baekhyun. Ez az utolsó.

Lemondóan sóhajtottam és alig vártam, hogy szabaduljunk erről a kis helyről, így hatalmasat szippantottam a levegőbe, mikor kiszálltunk az étterem előtt. Ahogy elindultunk befelé, előre engedtem Baekhyunt, nem felejtve el véletlen végigsimítani a hátán, egészen a derekáig, mire felhorkantott, de ahogy elénk jött egy pincér, elhallgatott. Az asztalhoz vezetett minket, felvette az ital rendelésünket, majd az étlappal együtt magunkra hagyott minket.

 - Azt kérsz, amit akarsz, csak ne legyél már ilyen savanyú, kérlek... - sóhajtottam, majd belekortyoltam a kiérkezett borba, ő viszont fintorgott, mielőtt a sajátját a szájához emelte volna.

 - Annyi kedvem van itt lenni, mint meghalni... - morgott tovább, mire a kelleténél egy kicsit erősebben sikerült a pohár talpát az asztalhoz koccintanom.

 - Na jó, elég volt. Mi a kurva isten bajod van most? Itt vagyunk egy randin, amire önszántadból jöttél te is, mégis játszod itt nekem a dívát! Baekhyun, te nem ilyen vagy! - förmedtem rá, mire láttam, hogy egy kicsit összerezzen.

Nem szólt semmit, még a kaját is alig értettük, hogy mit rendel, aztán ahogy újra ketten maradtunk, láttam rajta, hogy még mindig sokk hatás alatt van.

 - Ne haragudj, nem akartam így rád förmedni, de a viselkedésed akkor is...

 - Tudom. Sajnálom - szakított félbe, majd rám emelte a tekintetét, ami enyhén könnytől csillogott - Csak tudod, félek attól, hogy beleélem magam megint a dolgokba és ugyan úgy fogok pofára esni, mint eddig...

 -  Baekhyun, én nagyon igyekszem most és...

 - Na ezt nem hiszem el neked! Ha te igyekeznél, akkor nem az exed hívott volna el randira, hanem te! - csattant fel azonnal, majd kicsit visszább is vett - Lett volna annyi eszed legalább, hogy felhívsz vagy eljössz és megmagyarázol mindent, nem másokon keresztül próbálsz meg kibékülni, vagy minek nevezzem ezt a... - hadonászott a kezeivel, majdnem lecsapva a mellettünk elhaladókat.

 - Tudom, hibáztam és sajnálom! - emeltem fel én is a hangom, mire szusszantva keresztbe fonta a karjait.

 - Na és ezek után mi a terved? - hisztizett, sütött róla, de valahogy mégis megmosolyogtatott, ahogy felfújta az arcát mérgében.

 - Most az lesz, hogy megvacsorázunk, megpróbálunk normális emberekként viselkedni egymással, minden hiszti nélkül és megbeszélhetnénk, hogy mégis mi a franc legyen velünk, mert én ezt nem bírom sokáig nélküled, Baek. Akármennyire szemét módon viselkedtem veled, én szeretlek téged és bármi áron bizonyítani fogom ezt neked, persze csak ha te is szeretnéd - kezdeti magabiztosságom a mondatom végére alább hagyott, Baek arcára mégis kiült valami, ami a remény apró szikráját élesztette újra a lelkemben.

 - Már ez a randi szerű is egy kezdet, hiszen eljöttem. Viszont, vannak kikötéseim - kezdett bele, majd a frissen kiérkező ételből bekapott egy falatot - Kérlek, légy őszinte, akkor is, ha nekem az fáj! - vázolta a dolgot, mire félrenyeltem - Remélem nem kell magyaráznom és kitérnem Chanyeolra...

 - Tisztában vagyok vele, miért mondod... - köhögtem még egy párat, majd ittam rá gyorsan.

 - Ha teszem azt, mész valakihez, arról ne számolj be, mert nincs hozzá közöm, mégis, ha úgy érzed, hogy csak szexelnél valakivel, ne más legyen az első...

 - Most arra célzol, hogy ha kielégülésre vágyom, hozzád szaladjak? Chanyeolhoz amúgy se mennék, a minap elküldtem a búsba, véglegesen...

 - Elküldted? Mit csinált?

 - A lakásomon várt, miután te elmentél tőlem, én elmentem inni, mindegy, hosszú és a lényeg annyi, hogy odaállított nekem és közölte, hogy szeret - magyaráztam evés közben és meglepetten nyugtáztam magamban, hogy sikerült egy normális hangnemet megütnünk.

- Na már csak ez hiányzott... - sóhajtott fel Baekhyun kikerekedett szemekkel, majd arcát azonnal megpróbálta a kezébe temetni, de nem igazán ment vele sokra.

 - Ennyire nem vészes a dolog... - mondtam neki, de valaki félbeszakított.

 - Kiket látnak szemeim... - hallottam meg a jellegzetes női hangot és a vér is meghűlt bennem egy pillanat alatt, ahogy az eddig szőke hajkoronán immár sötétbarnán csillant a fény és az a gúnyos mosoly, ami az arcán ült, szerintem örökre az emlékezetembe vésődött - Rég láttalak, Baekhyun.

 - Mehetsz is, Taeyeon... - löktem oda neki, mire a mellette álló srácra kapta a fejét, meglehetősen ingerülten - Senki nem kíváncsi rád meg az új seggnyalódra.

 - Yah, Oh Sehun! - visított fel a lány - A noonád vagyok, hogy beszélhetsz így?!

 - Rég leszarom, hogy ki vagy, úgyhogy akár húzhatnál is - megvetően pillantottam rá, majd igyekeztem a szemem sarkából Baekhyunt is szemmel tartani, akinek meglátva az enyhén könnyektől csillogó szemeit, automatikusan kaptam az asztalon pihenő másik keze után és úgy húztam fel magam után - Gyere, menjünk... - suttogtam neki kedvesen, mire visszaesett a székre és megrázta a fejét.

 - Ugye ez csak egy vicc? - vihogott fel Taeyeon, mire Baek alig halhatóan felszisszent - Ti? Komolyan, ti ketten? Hát ez valami szánalmas! Baekhyun, képes voltál bebuzulni, miután szakítottunk? - az a hülye ribanc nem volt tekintettel arra, hogy nyílvános helyen vagyunk, ráadásul már az étterem fele minket figyelt, egy pincér pedig épp közelített felénk.

 - Hallgass el végre! - csattant fel Baekhyun ingerülten - Vedd már magad észre! A helyedben már rég pofán vertem volna saját magam, amekkora ribanc lett belőled. Nem elég, hogy megcsaltál, nem is egy emberrel, még van képed engem bemocskolni azért, mert olyasvalakivel vagyok együtt, aki legalább szeret és megbecsül? Őszintén sajnállak, Taeyeon - ciccegett a végére Baekhyun, majd vonásait rendezve a pincérnek intett - Rendeznénk a számlát és már itt sem vagyunk.

 - Részvétem a csajhoz haver - veregettem meg a srác vállát, aki valószínűleg ennek a szukának az új fogása lehetett, nem tudom pontosan.

Elégedett mosoly kúszott a számra, majd miután kifizettem a vacsoránkat, amiért Baek puffogott, hogy persze, fizessek én, nem elég gáz neki a helyzet, egy óvatos csókkal hallgattattam el, majd kézen fogva vezettem ki az étteremből, elhúzva őt Taeyeon döbbent képe előtt.

Kiérve az étteremből Baekhyun fázósan húzta össze magán a zakóját, mire felém fordítva őt öleltem szorosan magamhoz, lágy csókot nyomva a homlokára és igyekeztem minél szorosabban tartani. Elárasztott egyfajta melegség Baekhyun monológja után, amit odabent lenyomott és büszke voltam, hogy igenis megmondta annak a ribancnak, hogy szívesebben van velem, mint vele volt.

 - Sehun, menjünk haza... - motyogta a mellkasomba, mire megsimítottam a hátát és leintettem egy taxit, hogy bemondva az ő címét, eleget tegyek a kérésének.

Egész úton némán ücsörgött mellettem, míg én a kezemet a combján pihentettem. A pár perces út végén kiszálltam a kocsiból, ajtót nyitottam neki, elvégre mégiscsak egy randin voltunk, majd Baekhyun visszahajolt a taxishoz, kifizetve neki az utat és elküldte. Értetlenkedve álltam ott, hogy akkor nekem most haza kell gyalogolnom, mire a következő pillanatba Baekhyun ajkai szorosan tapadtak az enyémre. Jólesően csókoltam a puha ajkakat, de nem tehettem sokáig, hiszen elvált tőlem és maga elé meredve pásztázta a földet.

 - Nem szokásom első randin ilyet csinálni...

 - Régimódi első randi elképzelésedben nincs csók a randi végén, amiért hazakísértelek? - mosolyodtam el pimaszul, mire felnézett rám és megrázta a fejét.

 - Nem erre gondoltam.

 - Hát mire? - pislogtam rá meglepetten.

 - Aludj itt nálam!